2010. augusztus 8., vasárnap

Brüsszeli csipke

Johannes Vermeer: A csipkeverő (1665)

A brüsszeli csipke a XV. században alakult ki, finom lenfonalból több szállal készül; a verőpálcának nevezett orsókról a rájuk tekert fonalakat a henger alakú párnára tűzött gombostűk köré fonják, csavarják, szövik a megadott minta szerint.
Eredetileg a nemesek ingeinek gallérját és mandzsettáját díszítette. Később egész köpenyeket készítettek csipkéből a londoni és párizsi udvar részére. I. Erzsébet angol királynőnek állítólag 3.000 csipkés ruhája volt, a francia Eugénie császárnő egyik palástját 600 asszony készítette több mint 10 hónapig és összesen 90.000 orsót használtak fel.
A XVI. század második felére a nők Belgium minden részén foglalkoztak a csipkeveréssel, a gazdag családok egész Európából innen rendelték a csipkét. A század végére nem volt Belgiumban olyan fiatal lány, még a legeldugottabb területeken sem, akit ne foglalkoztatott volna a csipkeverő ipar. A XVII. században 22.000 nő dolgozott csipkeverőként, a XIX. században már 50.000-en tudtak csipkét készíteni. Brüsszel, a csipkegyártás fővárosa egymaga 10.000 nőnek adott munkát és megélhetést. 
A szál finomsága és a minták változatossága tekintetében Brüsszel felülmúlhatatlan volt. A fővárosi templomok és múzeumok tele vannak csodálatos csipkéből készült remekművekkel: pl. a Cinquantenaire Múzeumban I. Albert és Izabella ágytakarója; a Notre Dame du Sablon templomban a Szűz Mária szobor fátyla; a Ruha és Csipke múzeumban található V. Károly császári sassal díszített ágytakaró.
A nagyobb takarók és egész ruhák készítése akkor vált lehetővé, amikor a csipkeverő eljárások felhagytak az egyetlen folytonos szál használatával és a kötés irányában fejlődtek tovább. Mindaddig csupán kis darabokat tudtak készíteni amelyek méretét az orsóra feltekerhető szál hosszúsága határozta meg. A különálló motívumok egymáshoz illesztése egyetlen nagyobb darab előállítása érdekében forradalmasította az ipart, hiszen így viszonylag rövid idő alatt nagyobb darabokat lehetett készíteni.
A brüsszeli csipke a XVIII. század közepéig luxuscikk maradt. A divat azonban megváltozott és a XIX. század végére a csipkeverés művészete hanyatlani kezdett. Ma már kevés nő ismeri a technikáját. bár a kézzel vert csipkére egyre nagyobb az igény. Bruges-ben, egy különös hangulatú középkori város egy kapualjában csipkét készít és árul egy idős nő:

Munkaeszközök: verőpálcák (orsók), egy párna, olló, horgolótű és rengeteg gombostű. Így néz ki a félkész munka:
Brüsszelben a csipke a Grand Place körüli belvárosi üzletek  kínálatának fontos részét képezi, a csoki és a gofri (gauffres) mellett a város védjegye lett. Sajnos a boltokban árult csipke nagy része Kínában készül, de akadnak még híres boltok, mint a Manufacture Belge des Dentelles ahol ugyan drágábbak a termékek, de belga nők készítették.

2 megjegyzés:

Annamari írta...

Ez a kis virtuális utazás csipketéren Brüsszelbe nagyon jó volt.

Kathy írta...

Nagyon tetszik a kis osszefoglalod! Bar csak meg tudnam tanulni valakitol a csipke keszitest! Gyonyoru!