2010. február 27., szombat

Gyapjúfonó és kötögetések

Székelyudvarhelyen jártam  a Bencze gyapjúfonóban, ahol az Erdélyben őshonos berke juh gyapjából hagyományos módszerrel készítik a natúr festetlen gyapjút. Az ott dolgozó nagyon kedves hölgy sokat mesélt a gyapjúfeldolgozás folyamatáról kedve a gyapjú felvásárlásától az értékesítésig. Jó volt élőben látni hogy készül a fonal amiből annyira szeretek kötni. Székelyvarságon működik egy kis gyapjúmosó, nyáron majd oda is el fogok látogatni. Sajnos a borús idő nem kedvezett a fotózásnak, a fonal színe sokkal élénkebb, a barnában rőt szálak keverednek, a szürke galambszürke, a natúr vajszínű. Az egyágú fonal fingering vastagságú, 6-os tűvel csipkekötésre is alkalmas. 

Kötöttem egy Lily of the valley sálat Lana Grossa merinógyapjúból, közösen kötögettünk krókusz Annamarival, a közös kötögetésről és a fonó-hangulatról bővebben itt írt. A sállal 5 nap alatt készültem el, az 5-ös bogyókat kicsit untam már a végén, csak a kitchener stich az összeillesztésnél okozott nehézséget. Remélem, hogy legközelebb jobban fog menni:)

És belefogtam egy régi álmom megvalósításába, nagyon vágytam egy olyan sálra amit át lehet húzni egy gyűrűn. Kipróbáltam Annamari hihetetlenül vékony fonalát (az uruguayi-nál 3x vékonyabb, inkább a varrócérnára emlékeztet) és elkezdtem egy orgonaleveles sálat (Liliac Leaf shawl). Nagyon lassan haladok vele, de előbb-utóbb elkészülök vele.

2010. február 11., csütörtök

Böjte Csaba gondolatai

Ma leginkább a  rövidre sikerült Kiri kendőmről szerettem volna, írni, de véletlenül megtaláltam gagbi-babca blogján Böjte Csba  írását, bemásolom nektek. Nagyon megérintettek ezek a gondolatok.

Hol van Nicaragua? - Böjte Csaba írása

Ajánlom e gondolatokat egy barátomnak, aki sok pofont kapott mostanában, s azt hiszi, hogy összedőlt a világ. Pánikba esett, menekülne bárhova, ki ebből a romlott világból. Ahogy ő mondja, Nicaraguába. Megvilágosodni bárhol lehet!

A hegyekben, hol sok a fa, és jó a levegő. De semmiképpen sem eldugott tiroli villában, színes televízióval s szaunával.

Van itt egy elhagyott bánya Kismuncselen, Dévától huszonnyolc kilométerre. Négyszáz bányász dolgozott ebben az ón- és rézérc bányában, fent a hegyek tetején. Két éve bezárták, s aki tehette, otthagyta a náddal és kátránypapírral födött barakkokat. Sok az összedőlt üres barakk, de vannak még vagy harmincan-negyvenen, akik ott laknak. Egyfelől a csodaszép természet, másfelől a feltépett föld, elvérzett családokkal, emberekkel. Ott megtalálhatod Nicaraguát.

Helyetted lemosnék magamról minden festéket, felöltöznék nagyon egyszerűen, és egy hálózsákkal, négy vekni kenyérrel kimennék oda, ahol megállt az élet. Az idióta kisgyermekekkel elmennék málnát szedni, gombászni. Megtanulnék kosarat-, seprűt kötni Mariska nénitől, aki pont olyan fehér ember, mint mi, csak nincs senkije, és havi 160 ezer lej segélyből kellene megélnie. De ez lehetetlen: ő tudatosan készül az éhhalálra.

Elbeszélgetnék szomszédasszonyával, akinek a rák az orrát teljesen leette. Ő nem tesz semmit, - szokja a halált.

Megismerkednék Annamáriával, akinek nincs se apja, se anyja. Testvére nevelte fel, 15 évesen szülte első gyermekét egy részeges bányásznak, akivel olyan viskóban lakott évekig, amelybe esténként beengedték az állatokat is. Most sok az üres lakás, és máshol laknak, de férje ugyanúgy veri őt is az ostorral, akár az állatokat. Elbeszélgethettek arról, hogy anyósa hogyan őrült meg, és futott meztelenül a földeken, míg meg nem halt. De azt is megbeszélheted vele, hogy valóban medve ette-e meg a négyéves kisfiút az erdőben, vagy talán a kutyák? Ő még nincs húszéves, de két gyermekével már olyan sokat élt, mint más száz év alatt.

Szintén itt lakik egy vénséges nagymamával négy idióta gyermek, egy kimondhatatlanul koszos házban. Fogyatékosok, de sokat tudnak mesélni az élet titkairól. Hosszan nézték, ahogy a nagyapjuk a fájdalomba beleőrült és belehalt. Kezdetben csak egy seb volt a lábán, amely üszkösödni kezdett, s ahogy teltek a hetek, a férfinak fekete lett térdtől lefelé a lába, és nagyon büdös. Lábát lógatva feküdt, és üvöltött - akkor már nem nézett vissza senki a szeméből. Másnap belehalt abba a karcolásba, amelyet felétek egy kis sebfőző vízzel és ragtapasszal elintéznek.

De szóba állhatsz egy tizenhárom gyerekes anyával, aki most veszítette el legnagyobb fiát, az egyetlent, aki munkába állt és dolgozott. Férjénél van a bánya kulcsa, ott tartják a kredencben egy cukros dobozban. Elkérheted, és lemehetsz az aknához.

Minden ott van, a csillék, bennük az érc, a munkavédelmi sisakok, minden, mintha csak most hagyták volna félbe a hajtást a bányászok. Csak a hozzáértő szemek látják, hogy itt meghalt minden.

Először mellbe fog vágni mindaz, amit látsz, hallasz. Lehet, hogy sírni fogsz, és átkozni ezt a világot, amelyben jól fésült alakok háromszáz eurót adnak egy kutyáért, de egy nyomorult gyermek meg kell hogy éljen havi tíz eurónyi segélyből. Nem érted, hogy lehet az, hogy ezeket az embereket a társadalom kivitte a hegyekbe kommunizmust építeni, s most annyi pénzt sem ad, hogy napi fél kenyérre jusson, nem beszélve húsról, buszjegyről, villanyszámláról, orvosságról. Egy őrült eszme felsodorta őket a hegy tetejére, s mint az elhaló hullám, lerakta, otthagyta őket.
Már nem fegyveres őrök, hanem a mérhetetlen szegénység, a nyomor s ennek gyermeke, a fogyatékosság meg az emberek közönye tartja fogva őket.

Nagyon furcsa ötleteid lesznek. Lefekvés előtt azon fogsz gondolkodni, hogy rablóbandává kellene átszervezni ezeket az embereket. Magad is csodálod, hogyan önt el a gyűlölet, és lassan felfedezed magadban az anarchistát.

Hangosan kimondod, hogy nem érdemli meg az életet az a társadalom, melyben a kutya több húst eszik meg egyszerre, mint egy gyermek egész hónapban. Félelmetes erők szabadulhatnak fel benned, de ne siess, ne kapkodj, és ne dönts, próbálj meg nagyon nyitott lenni.

Másnap sétálj egy nagyot a természetben, nézd a fákat, a felhőket, a madarakat. Közben sírhatsz, káromkodhatsz, imádkozhatsz.

A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot. Nicaraguában nem formálunk, hanem formálódunk, nem tanítunk, hanem tanulunk. Nem adunk, hanem kapunk. Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni. A sötét egyszerűen a fény hiánya. Nem kell harcolni a sötétség ellen, nem lehet erővel összetörni és kilapátolni. Csodálkozz rá a napra, amely megjelenik, és körülötted minden formát, életet kap.

Mindez egyszerű, de át kell élned. Dél felé edd meg száraz kenyered. Lassan, komótosan harapj, ügyelj, hogy egyetlen morzsa se hulljon a földre. Tudd, hogy a napfénynek és a sárnak gyermekét, a kenyeret eszed. Csodálkozz el azon, hogyan tud ilyen finom lenni az üres kenyér. Keress egy forrást, de ne siess! Add meg a módját: ereszkedj térdre, érintsd szádat a forrás vizéhez, mintha csókolóznál, és csak aztán igyál. Érezd, hogy átjár a kristálytiszta hegyi forrás vize. Eggyé válsz a földdel, beléd hatol az élet. Nézd a forrást, nézd a sarat a forrás fenekén, lásd, fogd meg a kezeddel. Hunyd be a szemed, és érezd a fényt, a meleget, mely kenyeret, vizet fakaszt. Menj tovább. Talán megérted, hogy te is ez vagy: marék por csupán.

Ha valahonnan fentről rád hull a végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni. Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy, szeress.

Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért te is fogadj be mindent Nicaraguában. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess!

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik…

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad.

Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek.

Szelíden belesimulsz az Úr kezébe, a Jó Pásztor lábához kuporodsz.
Érzed, hiszed, ha szólít, erőd lesz vezetni a nyájat. Minden a helyére kerül, és már nem zavar semmi. Érzed a hegyeket mozgató erőket magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos. Semmi sem fontos, csak az a kapcsolat, mely, mint a nap, lassan felkel, és beragyogja világodat.

Istennek társa vagy, megvilágosodtál, ott vagy Nicaraguában!

Böjte Csaba

(Forrás: felvidék.ma / keresztenymagyarorszag.hu )

2010. február 9., kedd

Kreatív blogger díjat kaptam

Krókusztól, ez az első ilyen jellegű díjam, köszönöm szépen! Tudom, hogy nem az idei Nobel-díjat nyertem meg, mégis nagyon örvendek hogy rám gondoltál:) És most eleget teszek a díjjal járó feladatoknak:
1. Belinkelem a logót:

2. Írok 7 dolgot magamról:
- Vízöntő vagyok, akiben nagyon sok ellentmondás van, pl. szeretem a  szabadságot, a megkötések nélküli döntéseket, viszont mások támogatását, bátorítását olykor szívesen fogadom.
- Tanár vagyok, aki a kötelező iskolai gyakorlatokon kívül be sem tette a lábát az iskolába, csak nyelviskolában tanítottam.
- Kedvenc írom Antoine de Saint-Exupery, a néhány ránk maradt művét évente újra szoktam olvasni, mindig találok bennük valami érdekeset.Kevés szabadidőmben a kézimunkázás mellett olvasok, szeretem a XX. századi frankofón irodalmat, Kányádi és Ady verseit, Tamásit. Képes vagyok hajnalig olvasni egy jó könyvet.
- Nagyon szeretek utazni, emberekkel, más mentalitással találkozni. Nagy álmom, hogy utazhassak a transzszibériai vasúttal, természetesen nem a gulágra ólmot bányászni -40 fokban, hanem turistáskodni pl. Mongóliában. Lottózni fogok, hogy teljesülhessen ez az álmom:)
- Szeretem a mediterrán, a kínai és a balkáni konyhát.Beszereztem néhány szakácskönyvet és olvasgatom a gasztrobloggereket hogy tökéletesítsem a főzési tudásom.
- Franciául, németül és románul beszélek, az angol tudásomat fel kellene frissítenem a kötésminták jobb megértése miatt is.
- Nem szeretem az emberi butaságot, kicsinyességet, szűklátókörűséget, a tudálékos embereket, akik megszervezik helyettem a saját életem.

3. Elég nehéz találni 7 olyan kreatív bloggert aki biztosan örülne a díjnak és már nem kapta meg valaki mástól ezt a díjat.
Ercsu, akinek köszönhetően belevágtam a csipkekötésbe
Judit,  aki biztatására blogot indítottam egy éve és több táskát varrt nekem
Csutkailda , akinek a betlehemei és teremtményei megszépítették a karácsonyunkat
Edige, akinek a táskájával több dicséretet zsebeltem be.
Jucuu, akivel a Mamami-n ismerkedtünk meg és hasonló gyereknevelési elveket vallunk
Zorka, aki rengeteget alkot három kisgyerek mellett
Csicsóné, akitől csak 5 km-re lakunk és csodálom a szép hímzéseit

Vállkendő



Vállkendő sima kendőtesttel és a  Heartland Lace Shawl River of life csipkeszegélyével
Méret: 160x80, 5-ös körkötőtű
8 deka Opal Regenwald , szín: 2675 zoknifonalból (75% gyapjú, 25% polyamid) készült.
Sajnos a fotókon nem látszanak jól az eredeti színek.

A Kiri is elkészült, már csak blokkolni kell és eldolgozni a szálakat, azaz a kendőkötés számomra két legkellemetlenebb része következik.

És a tegnap megkaptam az első blogger-díjam krókusztól, akivel remélhetőleg hamarosan együtt fogunk kötni Marosvásárhelyen. Köszönöm Krókusz!

2010. február 5., péntek

Kiri 1.

A következő kendő egy vastag Kiri lesz puha tolnai merinóból. A csipkefonal után jó dolgozni egy jóval vastagabb fonallal. Ma sikerült lekötnöm a chart 1-et:)

2010. február 2., kedd

Idei termés

5 hét telt el az utolsó bejegyzésem óta, ünnepeltünk, utazgattunk, terveket szőttünk, kazánt és számítógépet javíttattunk és kötögettem. Beleszerettem Evelyn Clark kendőibe, jól követhető, pontos mintáiba.
Kötöttem egy Heartland Lace Shawl-t, ingyenes minta itt. A tervezőnő a bölények szív alakú lábnyomát, kis gyémántokat és egy életfolyót (River of Life ) mintázott meg.
6-os tűvel 17 deka csokibarna tolnai egyágú gyapjúfonálból készült, 240x120 cm-es.

 
Swallowtail Lace Shawl 4,5-ös tűvel 97 gramm uruguay-i lace wight "wind" gyapjúfonálból készült, 260x120 cm-es.
 
Flower Basket Lace Shawl 4,5-ös tűvel 98 gramm uruguay-i lace wight "lima" gyapjúfonálból készült, 270x140 cm-es.


Grace Lace Beret mintája ingyenesen letölthető a Ravelry-ről. Mindössze 3 gramm színátmenetes tolnai gyapjúból kötöttem szilveszterkor.